“Ami nem öl meg az megerősít”
Azt hiszem, választhatjuk eme ismeretterjesztő oldal mottójának. Talán lesz ebben az oldalban egy két
hasznos ötlet. Az itt leírtakra igazából csak akkor van szükség, ha
eltévedünk, de az általános erdőjáró műveltség elengedhetetlen része.
Kicsik és nagyok is elleshetnek egy két gondolatot, fogást az itt
leírtakból. Nem titok ez inkább egy katonai túlélési “lecke” finomított
“lájtosabb” verziója. Még most is emlékszem felderítő tiszti
tanulmányaimnak ide vonatkozó részeire. Így szinte első kézből származó
az információk nagy része. Hozzá tartozik a történethez, sok olyan
technika van amit valóban csak vész esetén szabad alkalmazni, különben
az ember törvényszegést követ el. Ide tartozik például a vadászat és
halászat gyakorlása. Magyarország viszonylag sűrűn lakott ország, így
pár napon belül lakott területre tud érni az ember némi alap ismeret
segítségével. Viszont a környező országokban, Románia, Cseh ország,
Szlovénia stb., már viszonylag nagy kiterjedésű erdők vannak, igen
jelentős hegyekkel tarkítva, amik megnehezítik a lakott területek
megközelítését. Ezekben az országokban már jobban tudjuk alkalmazni az
esetlegesen megtanult, begyakorolt mozdulatokat, melyek akár valóban
életet menthetnek.
DE!
Meg kell említeni egy igen fontos
dolgot. A túlélésre általában a katonáknak van szüksége, ők
fejlesztették ki, a túléléssel foglalkozó könyvek java részét is
katonák, volt katonák írták. Hozzá tartozik az igazsághoz, hogy hiába a
rengeteg információ, mit mikor kell csinálni, de ezeknek a túlélési
technikáknak a java részét én sem próbáltam még ki a valós életben.
Kicsiny hazánkban nincs is lehetőség az összes lecke elsajátítására,
egyszerűen ilyenek az adottságok.
Ezek a könyvek nem civileknek készültek,
ezért jó ha tisztában vagyunk a különbségekkel is, de használhatóak a
bennük szereplő ismeretek egy esetleges vészhelyzetben. Azért mérlegelni
kell a helyzetet, mi éri meg, mi fér bele egy extrém szabadidős
tevékenységbe, mert egy katona az adófizetők pénzéből fog felgyógyulni
egy balul sikerült gyakorlat után, míg egy civil…. azt hiszem nem
mindegy milyen érzésekkel kerül haza.
A katona, a már jól ismert kincstári
felszereléssel ellátott fiatal vagy középkorú férfi, aki az átlagosnál
jobb fizikai kondícióval, és a túlélési helyzetek sikeres megoldásához
szükséges egyéb szakirányú ismeretekkel rendelkezik. Kiképzése alatt
arra kondicionálják, hogy a váratlan helyzeteket, nehézségeket magától
értetődő természetességgel fogadja és viselje el, s hogy vita nélkül
fogadja el feljebbvalója döntéseit. A fájdalomhoz, és a nélkülözéshez
általában jobban hozzászokott, mint egy átlag ember.
A civil ezzel szemben felszerelését maga
állítja össze, lehet idős vagy éppen gyerek, nőnemű, túlsúlyos,
edzetlen, beteg, és ismeretei esetleg kizárólag az ugartyúk nász
szokásaira korlátozódnak. Váratlan helyzetekre vérmérsékletétől függően
reagál, nehézségek elviselésében egyénenként igen eltérő mértékű
tapasztalata lehet. Általában erősen autonóm, öntörvényű személyiség,
ezért is keres valami extrém szabadidős tevékenységet magának, amely
aztán a túlélő helyzetbe sodorja. (Előfordulhat olyan eset, amikor
egyszerűen csak belecsöppen egy éles helyzetbe, amely általában egy
adott területen való átutazáskor, vagy természeti katasztrófa miatt,
stb. következik be. Ekkor az előbbi mondat nem feltétlenül igaz) Esetleg
egy antiszociális tudós a maga kis rigolyáival, aki mellesleg
ellentmondást nem ismerő döntéshozó a maga szemétdombján, és
természetesen a legokosabb is.
Akkor íme egy kis gyűjtemény a
túléléstől ezeknek a tudósoknak. Itt megtanulhatja hogyan fogja,
kopassza meg az ugartyúkot (mely természetesen a madarak osztályának
lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül az ugartyúkfélék (Burhinidae) családjába tartozó faj, ja, és védett), nem csak nász közben… >> link <<
